Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i
( 3*2 ) deroet, azokhoz is, kik a’ halált*/)! félnek az Isten' Ítéletinek igen nagy félelméből, és megfogom tanítani okét megniódosítani az iránt az ó hiteket: semmit sen) fogok elfelejteni, hogy oktassalak benneetket mind azon czikkely ékről , és csak ti rajtatok fogállani, hogy abból magatoknak hasznot hajtsatok. ELSŐ RÉSZ. Tertullianus beszéli vén az istentelenekről , kiket a’ Szentírás eszteleneknek nevez azért hogy ők, eszek ellen is , mondják szívekben , hogy nincs Isten ; (A) az a’ nagy ember mondom , igen bölcs egy sajdítást teszen mellyel a’ mostani világnak tapasztalása tökéiietessen rnegiga- zo! , t. i. hogy soha senki nem esett abba a' tévelygésbe, hogy higye hogy ne legyen első va- gyonság, se' istenség, ha csak nem azok kiknek jobb volna, ha valóban nem volna, és kik annak az istentagadásnak állapotában szerencséjüket feltalálnák : (o) Ugyan azt mondom én azok felől, kik a’ dolgokról csak külső érzékenységek szerént tévén Ítéletet , és a’ szabad hitúségnek hamis állításitól megelőztetettek lévén vagy nem hiszik a’ jövendő életet , vagy csak hiszik is nem is: mert azt tartom én , hogy soha senki egyéb nem kételkedett abban , hanem az, kinek hasznában járt’s javára volt kételkednie abban, az az: kinek rendetlen és meg- vesztegetett élete kinszerítetteőtet óhajtani, hogy ne volna soha más élet hanem csak ez, és hogy minden mi reménységink véget vetnének boltiunkkor. De mindazáltal, Keresztények, ez a* hitetlenség’ neme, ámbár melly szív’ kernény. (A) Pa, 13. 1. (B) Tertullianus.