Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

C 3” )

elveszned? (A) E’Iiépen szóllott az a’ Sz. Atya én pedig, ha merem az ő gondolatját feljebb vinni , mondom néked : miért akarsz te olly helyen maradni, a' hol győzedelmeskedni nem fogsz, és a’ hol majd nem csalhatatlan dolog hogy elfogsz veszni ? De én eltökéllettem magamban hogy ottan győzedelmeskedni fogok : azt hiszed te, én pedig azt tartom , hogy az csak egy hamis eltökéllés , vagy legalább hogy az csak egy foganatlan eltökéllés leend. Hamis eltökéllés, meliy téged megcsal; mert ha te jó lélekkel megakarnád győzni a’ világot, és ha minekutána megértetted me Ily nagy értekei dolog legyen néked nem hagynod magadat megvesztegettetni abban, jól feltennéd magadban hogy védelmezed magadat az ó ostromi ellen, nem kéteskednél annyit annak futásában , mivel nem lehet nem tudnod, hogy a’ futás legalább legbátorságosabb ’s legerősebb sáncz, mellyet ellent vethess annak. Foganatlan eltökéllés, meliy megfogja hazudtolni magát adandó alkalmatosságban: a’ múltt dolgok elegendők hogy megtanítsanak téged arra ; hány izromban tüntette el az alkalmatossá g minden eltökélléseket , mellyeket te tettél ? A’ világ mindenkor olly magához édesgető lesz te néked, mint volt, te mindenkor olly erőtlen leszel arra hogy ellentáljál annak , és az Isten nem fog többé segítséget adni a’ veszedelemben , mellybe magadmagadat fogod nyakrafore vetni; azt te voltaképen elegendőül tudod , noha iparkodnál ellenkezőt elhitetni magaddal; es ha te tettetés nélkül önnönmagadda! értekeznél, és jól magadba szállani akarnál, meglátnád, hogy az a’ képzeltt eltökéllés a* harczolásra ’a

(Aj S. Hiero n,