Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

gyütt meggyőzüknek látszatnak azok lenni nékem.

Mert , ámbár melly neműek lehessenek azok a’ kötelékek, mellyel? letartóztatnak titeket, vagyon ( és ez az első eszméllet) vagyon egy feljebb való kötelék , mellynek felül kell haladnia minnyájokat másokat. Micsoda az ? mondottam már, a’ lelketeknek ügye, és örök üdvezségtek. Mihelyest az az örök üdvezség, az a’ lelketeknek ügye minden egyéb dologgal ugyan egy veszedelemben forog, a’ mi költés vaja ti nektek, megszűnik az lenni, vagy valamennyi emberi költések közül egy sincsen, mellynek feláldoztatnia ne kellessen. Következendőképen mondani, a’ mint ti mondjátok, nem kereshetem én üdvezségemet a’ világban, én abban igen kitéve vagyok., és olly természetű a’ minőnek magamat ismérem , és azon készületekkel , mellyeket szívemben érzek , majd nem lehetetlen magamat óitatlanság állapotában megtartanom : eképen beszélni , annyi mint, noha elhalgatott értelemben, mondani, kéntelen vagyok tehát elhagynom a’ világot, és nincs olly szoros kötés a’ világgal, mel- lyet ne kellessen elszakasztanom: miért? azért hogy ártatlanságomat megőriznem , lelkemet bátorságba tennem , üdvezségemen szorgalma- toskodnom , az az én első dolgom, és hogy, a' mi első mindenben, annak kell az elsőséget minden egyéb felett megnyerni. Úgy , azért hogy a’ természeti javak között az élet első jó, mihelyest az veszedelemben vagyon, mire nem Tetemedik az ember , hogy azt megmentse ? minek nem mond ellene? és mitől nem fosztja meg magát? A’ maga haszna után legnagyob- ban ehétozó Kereskedő, minekutána tengereben túl keresett kincseket, mellyek néki ezer— C 309 ) —