Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( 302 )

’s kelletén felül való gondok elfelejtetik velünk az Istent, igazságtalanok vagyunk , ha mi a1 sorsunkat vádoljuk abban , mivel hogy azok a‘ gondok valóban a’ mi gondjaink , nem pedig a’ mi sorsunké, és mivel akkor a' Sz. Ágoston’ szava tellyességgei megigazodik rajtunk: És azokat , úgymond, emberek’, nem állapotok' bűneinek kell mondanunk. (A)

E’képen , Keresztények , valjuk meg igazságtalanságunkat ; és tehetségtelenek lévén annak védelrnezésére annyi okok ellen, vegyük ki abból legalább üdvezséges egy vallásnak a’ gyümölcsét. Mondjuk az Istennek a’ szent emberrel Jóbbal : Úgy vagyon, Uram, tudom, és meggyozettem én abban, bogy olly egy elszél- Jedett ember, mint én vagyok mindenben, a’ mi az üdvezség’ dolgát illeti, soha te elölted mentséget nem találhat. (B) Tudom , hogy egy hamis fogásért , mellyet ö arról az elszéile- désröl elölállíthat, te ellentvetsz néki ezer meg- győzhetetlen próbákat, meliyek bézárják néki a’ száját. (C) Megfogtam én azt, ó én Istenem és ennekutána nem fogok többé magamnak hízelkedni a’ felől , dolgaimnak tulajdonítván azt , a’ mit csak önnönmagamnak kell tulajdonítanom ; ha azok haszontalan dolgok, el fogom vágni azokat, ha azok szükségesek, meglógom regulázni azokat, ha a’ végre, hogy azokat kötelességimhez alkalmaztassam , kívántatik hogy magamat rabul adjam, rabul fogom adni magamat; ha szentebb egy kötelességnek ösz- vejövetelében kívántatik , hogy azokat elhagyjam, el fogom hagyni azokat; ha a'végre , hogy magamat szorosabb ’s magánosabb életnek alávessem , csak arról vagyon a’ szó, hogy ezer

(A) S. Augustinus. (B) Job. 9. 2. (C) Ibid. y. 3.