Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

( *84 )

okossága ámbár melly maga bízott legyen semmit nem vethet ellent annak ha csak nem holmi haszontalan s híjában való szeretet.

Ezen következést állatom én az első keresztényi kötelesség felett, mellynek az üdvez- ség vagyon tárgyául; mert hogy én arra az iidvezségnek boldog tárgyára jussak, és hogy semmit el ne hagyjak véghez vitelében mindennek , a’ mi oda tartozik, kifog nékem , raon- dá Dávid, olly szárnyakat adni , mint a ga- lam.be , hogy szárnyaimra keljek , és nyugodalmamat feltalálhassam. (A) Ah í Uram utánna vetette ó, ím* ez az a’ titok , mellyre te tanítottál engem a’ végre: eltávoztam én a* világtól (Király ez, a’ ki beszél, Keresztények,} eltávoztam én a’ világtól, és szinte* a’ világnak közép pontjában, melly a’ Királyi Udvar, barlangit csináltam magamnak, a’ hová bérekesz- tettem magamat. (B) Valóban a* rejtekben, és világtól való megválásban találja fel az ember azt a’ nyugodalmat, a* hol megtanulja az Istent ismerni , a* hol kitanulja az Istennek útait, a’ hol megtölti magát az Isten’ ítéletinek féld* mével ; ottan az Isten ó Felsége előtt, meg-, visgáíja a’ múlttat , megregulázza a* jelenvalót, áitallátja a’ jövendőt , gyökeréből kitanulja kö- telességit, észreveszi hibáit, siratja nyomorú- ,ságit , megszégyenli csuny aságit, szemére hányja magának hiletlenségit; és miként reményiheti , hogy azt mind megtegye a' világnak zajgá- sában 's zűrzavarában? Mi mód vagyon abban úgymond Sz. Bernárd Apátur , hogy valóságos rr.egkülömbözéssel általhassuk mind azon dolgokat, raellyek mi felettünk vagyriak, t. i. egy első eredetet, egy utolsó véget i egy legfőbb

i

( A; 1’3. 64- J. (B) Ibid r. g;