Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

f 2«8 )

Atyával , ki annak szolgáltatója ; harmadikat sr»i magunkkal , kik annak tárgyai vagyunk. Már, ezen három közösségekben találom én az en második mondásomat olly jól állatva lenni, hogy nyilván való nékem az, hogy egy Keresztény ember megfelejtkezik az ő lelkének minden gondjáról , ha e' Szentségnek gyakorlásával való élést elmulasztja.

Mert, micsoda a’ gyónás az első közösség ezerént, mellyet az Krisztus Jézussal tart? Az egy azon isteni források közül, mellyekröl szóll a’ Próféta , hogy az Üdvezitönk haldakolváu folyni hagyTott az ó Szeutséges oldalából, és Tnellyböl a’ hívek mindenkor meríthetik az 6 malasztjának vizeit, az az: bizonyos különös segedelmeket, rnellyeket azon források közül mindeggyike bőven közöl ó velek^, midón ők olly készületbe teszik magokat, hogy bevehessek azokat. E'képeti kell értenünk , betű szerént való értelemben is, Isaiás’ Prófétának e’ jövendölését : Örömmel úgymond, merítetek vizeket az Üdvezíto kdtjaiból. (A) De minő külömbség vagyon azok között a’ szent gyónásnak malaszti között, és a’ többi Szentségeknek malaszti között? ím’ ez: hogy a’ szent gyónásnak malaszti különösen védelmező maiasztok , gyámolító maiasztok , olly maiasztok, mellyeket az Isten a* végre ád nekünk, hogy a’ bűn ellen tusakodjunk, hogy a’ kísértetekben magunkat erősen tartsuk, hogy az emberi mértékletességnek terhe alatt többé le ne roskadjunk, egy szóval, hogy a' fogadásokban, rnellyeket a’ penitencziatartás nekünk bei Kielt , állhatatosan megmaradjunk. Hlyen a’ fő vége «’ Szentségnek. Már tudjátok ti , hogy egy

(A) I*a. 12. 3,