Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

- ( .1') —

seges általmegyen az után arra a' mi alkalma« tos , az alkalmatosról a’ kelletén felül valóra, a kelletén felül valóról a* kényesre, és a’ kényesről, végtére, a’ gyönyörűségesre s érzé- kenységesre. Már, tudjátok ti mennyire ellenkezik az mind Krisztus Jézus’ leikével s állításival ; és a’ nélkül hogy másutt keressem annak próbáit, megállapodok én a’ mellett, mel- lyet nyújt nékem e’ mái napi Sz. Evangéliom, Ah! Uran», úgymond Rupertus Apátur ahoz az Ember Istenhez szóllván, a' kenyerek, mel- lyeket te annak az ereiéből kifogyott, és olly* hosszas utazástól elfáradott népnek kiosztatol , minden kellemetességek , mellyeket te adhattál néki? nem volt néked semmid egyebed a’ te gondviselésednek kincsében? és az Isten’ minden bóv kezüségének abban kellene meghatároznia magát ? Régenten te az Izrael’ népét kikeresett étkekkel tápláltad a’ pusztában ; lehul- lasztottad körűlettek az égi madarakot. (A) Ked* vesebbek voltak azok néked, mintsem ezek a’ hozzád , és a’ te isteni törvényedhez olly bűz- góságos seregek ? Amazok hihetetlenek voltának , ezek pedig hívek ; amazok felzendültek ellened , ezek pedig akarnak téged Királyoknak ismérni ; amazok félgerjesztették a’ te haragodat, ezek pedig felserkentik a’ te szánakodáso- dat ’s irgalmasságodat. Honnan jön tehát, Uram, hogy te ollyképen külömbözteted ezeket amazoktól? Ah! kezdi újra azon Sz. Apátur maga magának megfelelvén, megcsaljuk mi magunkat, és rosszúl értjük mi azt: nem fogjuk meg mi az Istennek szándékú; de ugyan abban tette meg az Isten azon két népeknek megkülömböztetését. Mikor o az Izrael népét

(A) Fsai. 77. 27.

r