Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 9. könyv (Pest, 1815) - 10.047i

evésnek ’s természeti eleségekkel való maga* táp* Jáíásának cselekedete az ember hasonlít a’ baromhoz , és a’ barom hasonlít az emberhez: avval a’ külömbséggel mindazáltal, hogy az ember felemelhetne azokat az önnönmagokban alá való ’s merő állattól származott cselekedeteket, és neminéműképen lelkiekké tehetné azokat , a’ szándékok által, mellyeket, o azokban magában feltenne , és a’ regulák által , mellyeket azoknak szabna. De mihelyest ő abban semmi héméiletet nem tart, és nem akarja magát az okos és bölcs mértékletességnek igazságos mértékére leszorítani, azonnal nincsen néki semmié több a’ barmok felett : Többet mondok , Keresztények , és azt állítom én , hogy a’ barmok akkor kezdik feliül haliadni az embert mert végtére a’? barmok nem esnek azokba a’ gyalázatos tobzódásokba ; mellyekre az ember magát elragadtatni hagyja ; ha nincsen azoknak mértékletességek okosságból ‘s jó erkölcsből , vagyon legalább természet’ sugarlásából ; holott az ember , azon sugarlás által nem vezéreltetvén, és a’ nélkül is se’ helyes okosság által , se’ hit által magát nem kormányozván , nem bír avval sem egy se’ másféleképen. Mikor egyszer elhagyja magát az ó érzékenységi szabadosságának , mire nem vetemedik ó? micsoda tobzódásokban nem merül el ó? minémü állapotra nem jutatja magát ó ? elannyira, hogy megvesztegeti testét , maga magát megemészti megrontja, a’ mi természet ellen való , és a° mit mi nem látunk a' barmokban.

Melly gyalázat az nekünk , kedves Hallgatóim, , és minnyájunknak nékiink ! de különösen (mert el nem hallgathatom én itten a' > mi esztendeink századjának nagyobb botránkozási közül egyikét, mondom,»’ mi esztendeink’