Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

f

89 )

Anyaszeníegyház’ mezejében lehet reményleni, hogy szedhetni jó gyümölcsöket hogy a’ ki e’ mezon kívül másutt vet, (mert én itt csak az Ő szavaikkal élek) veszteget és tékozol: hogy az Isten, Dávid szeréut ebben a’közönséges Anya- szentegyházban, és következendóül az igaz hitnek eggyetlen egy őrzőjében , akart dicsértetni; (A) hogy azon kívül , nincsenek dicséretek , nincsenek könyörgések , mellyeket ő meghallgasson, és midőn valaki , kinek a’ hite megvesztegetettnek lenni találkozik , mérészel az gitárok előtt megjelenni, hogy az istenitiszteletnek kötelességét megtegye különösen ahoz igazítja Ő e’ rettenetes igéket: Miért avatkozol te az én nevemnek szentelésébe ? és nem tartván az én szolgáimnak hitét, hogyan bátorkodni tenni nékem szolgálatokat mellyeket én jóvá nem hagyhatok? (A) Hogy a’ hittől elváltt jó cselekedetek az eretnekség’ követőinek nem hogy érdemnek , de inkább gyalázatnak okai lennének, az Isten nem csak jó néven nem venné hogy jót cselesednek nem hívén azt , a’ mit hinniek kell, hanem keményebben is ítélné ö- ket azért, hogy nem hiszik azt, a’ mit hinniek kell, jót cselekedvén: Egy szóval, hogy a’ kereszténységben nem egyatallyában a’ cselekedeteknek mivolta szerént , hanem a’ hitnek minémüsége szerént külömbözteti meg az Isten az igazakat. Ez mind a’ Sz. Ágoston mondása; a’honnan ö azt hozza bé hogy «gy Keresztény, ki az ő sorsában gyakorlana mindent a’ mi legszentebb 5s iegtökélletesebb , de a’ kinek nem volna meg a’ hitnek tellyessége, az egész őtö- kélletessége ’s állított szentsége örökkön örökr ké az isteni kárhoztatásnak tárgya lenne:

(A) Psalm. 21. 26. (B) Psalm, 49. 16,