Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( «* )

nem az Istennek ’s onnönmagamnak ; az Istennek az én legfelleb való Uramnak, kié már annak előtte voltam ; onnönmagamnak , kjnek kell természetszerént magamat kormányoznom ’s vezérlenem : de ti a’ házasság által azt a’ hatalmat mellyel önnönmagatok felett bírtok, bizonyos egy idegenre által viszitek ; és a’ mi a’ szerzetes életben legnehezebb ’s legjelesebb, az * a' ti sorsotoknak legelső kötelességévé lészen.

A’ Szerzetben még is, nem vagyok én lekötelezve különösen illyen vagy ollyan személynek nem meghatározva és mindenkorra , sem ennek vagy amannak, hanem majd egynek majd másnak ; a' minek véghetetlenül meg kell könnyebbítenie az igát. Elleniben a’ házasságban örökös a’ ti lekötelezéstek, mind amannak a’ férfiúnak , mind ennek az asszonyságnak. Ha a’ személy téged kedvel és ő szíved szerént való legyen, jó az néked: de ha ez a’ férfiú nem tetszik annak az Asszonynak , ha az Asszony .vissza nem tér ehez a’ férfiúhoz , azért ők nem kevesebbé egybe köttettek , illy egy eggyesség pedig, minémú kín !

Hozzá teszek én ahoz, Atyámfiái, új egy külömbségét, de észbe vételre igen méltót a’ mi két sorsaink között. Az az hogy a’ szerzetes életnek Noviciatusa ’s próba üdeje vagyon a' házasságnak pedig nincsen. Az életnek minden sorsai közzúl, úgy mond Sz. Jeronymos , a’ házasságot kellene legjobban megválasztanunk , az pedig legkevesebbé választatik meg. ^Lekötelezed te magadat, és nem tudod kinek , mert soha sem isméred eszét természetét, s mi* némúségit a’ személynek , mellyel oily szoros szövetséget teszel , hanem minekutána szót adtál néki, és midőn nincsen többé üdőd vissza venned azt. Mostanában hogy az az iffjú té-