Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g
( 319 ) hozza teszi Tertullianus , hogy ha azok az állított Istennek nem tetszettek az embereknek , nem voltak Ők többé Istenek : (A) Nem végső vaksága az az emberi elmének.' A'O , Keresztények , engedjétek mondanom azt itten * az a’ vakság uralkodik még most is a’ ‘ világban , és a’ mi legsiralmasabb , nem uralkodik az többé a’ Pogányok között , hanem a1 Kereszténységnek közepette. Látunk a’ Kereszténységben embereket, kiknek az ő Istenek, ha lehet úgy szóllnom, nem tetszik; nem találják ők jónak, hogy Ő azzá Jegyen a’ mi ő, se' hogy azzá lett légyen a’ mi akart ő lenni; ha ő emberré lett, az ő- Xet felháborítja : úgymint ember akart ő semmivé lenni ’s szenvedni; de ők fényességben ’s nagyságban akarnák lenni őtet, és ha megmásolhatnák őtet, egészeíi más Istent csinálnának belőle. Mert az az adiájok vagy inkább maga bizottságok minnyájoknak , kik világ’ E r ö s Leikeinek, az az: világ’ szabadosinak, világ’ fajtalaninak , világ’ nagyravágyódóinak, sótt világ’ asszonyinak is, neveztetnek. Hányat látunk mi azok közül , még az asszony személyek között is, az érzékenységek’ puhaságától megvesztegettetteket, és elméjek’ hiúságától elragadtatottakat, arra jönni? Valóban, Atyámfiái, béfejezi Sz. Hilárius Püspök azon hamis bölcsekhez szóllván, utolsó felettékeny- ségig kellet vinnünk nékünk a’ mi kevélységünket ; és ha megengedtetne nékünk, gondolom egész egekig elmennénk megjobbítani a’csillagzatoknak mozgását , hogy más járást mutatnánk ki a’napnak, és hogy semmi sem volna (A) Tvrtubianup,