Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 7. könyv (Pest, 1815) - 10.047g

( H )

Hozzuk be tehát , Keresztények , hogy e- gyedül csak az Istentől kell fügnie ’s jönnie a’ mi rendelésünknek az életnek külömbféle sorsaira való nézve. És miért gondoljátok ti, kérdezi Sz. Bernárd, hogy minden világban lévő sorsok mellyek az emberek’ társaságot több részekre oszkják , szint’ annyi hivatalok legyenek és valóban hivatalnak nevét viselik ? iMert mondjuk mi, hogy egy illyennek hivatala vagyona’ világra ; egy amollyannak pedig a’ klastromba egy illyennek polgári amollyannak pedig hadi életre: mit tészen az, ha nem azt , hogy kiki hívattatott bizonyos egy életnek rendére , mel- lyet az Isten eljegyezett néki az ó bölcsességének tanácsában ? Az Anyaszentegyháznak Sz. Atyái az Ó erkölcsi tanításokban , miért tekintették úgy , mint ama súlyos sérelmet az élet’ rendének felvételét az Istennek hívása nélkül , ha nem azért, hogy minden más, azon kívül, mellybe az Isten akar helyheztetni bennünket , nem alkalmatos mi nékünk , és hogy azon a’ szeren kívül vagyunk, mellybe kell lennünk, midőn nem az Isten vezetett minket abba ?, E- zek így lévén újra kezdem beszédemet, ’s eké- pen okoskodok én ha a’ világnak minden sorsokhoz hozzá kötött kegyelem, hogy azokra az Istennek rendelése szerént reájok húzzon bennünket ; ha sorsot választani azon kegyelem nélkül végső veszedelme az üdvösségnek nem az atyát illeti tehát , hogy az ő gyermekit arra vigye sokkal kevesebbé hogy őket arra kinsze- rítse ; és utolsó visszaélés volna az, ha ő azért erőszakoskodna rajtok, ’s erőltetné őket mert végtére, egy Atya az Ő háza népének közepette, nem osztogatója a' hivataloknak ; az a’ kegyelem nincsen az Ő kezei között hogy Ő azt annak addja, a’ kinek akarja , sem a’ mint Ő