Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 93 )

Ah! Keresztények, melly próbát nem tett Mária önnön magán, minekelötte reáállott arra a' mit az Angyal elejébe adott? És midőn megértette, hogy eljött az óra, mellyben az Igének az egész ő Istenségének tellyességével, megtestesülnie kellett ó benne, melly hittel ’s melly alázatossággal nem felelt meg ő a’ becsületnek, mellyet tett néki az Isten, és az irgalmasságoknak, mellyekkel meghalmozta ótet? Melly tisztasággal, melly engedelmeséggel , melly bi- zodalomrnal, melly szeretettel nem fogadta ő raéhében azt az Isten Embert ? Mennyi vitézi jó erkölcsök által nem készült ő eggyütt míye- lödni abban a’ kimondhatatlan titokban? Ám illyen , kedves Halgatóim , a’ jeles forma, melly szerént kell e’ mái napon magunkat formálnunk. Mária fogantatásától fogva Szent vala ; fogantatása után, élete’ üdéjében nevelkedvén, mindenkor nevelkedett a’ Szentségben; minek- elótte üdvözlötte óiét az Angyal , már telíyes volt malaszttal; de nem volt az elég. Szükséges volt, hogy a’ Sz. Lélek, az Evangyéiiora- nak mondása szerént, önnön maga reá szálljon, és újjonnan megszentelje ötét bővebb malasz- tok által. Még ezen új megszentelés után, Sz. Ambrus Püspök nem vfc.i , hogy megbántsa Máriát, midőn a’ világ’ Üdvözítőjének mond-' ja: Ah! Uram, hogy az embert megszabadítsad, Te, ki szentség vagy, nem irtóztál re- kesztetni egy Szűznek mellében ! Járuljunk , Keresztények , az áldozáshoz ezen érzeménnyel megelóztettek, és nem fogunk többé olly nagy tunyasággal ’s restséggel járulni ahoz. Nem fogunk többé megjelenni arra ahitatlansággal , ’s lágy melegséggel, mellyet nem sirathatunk meg elegendöképen. Nem fogunk mi ki jönni arról többé olJy hidegek, olly meghatáruzatla*