Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 7 )

mindezeket tudni, annyi mint önnön magunk* ról tellyes és tökélletes ismeretünknek lenni. Mert az annyi mint egyszerre megismerni mind a’ mi valóságos nyomorúságunkat, mind pedig a’ mi fontosabb kötelességünket. Azt nevezem én Embernek , és a’ Böltsesség mondása szerént, minden Embernek. Mert ez minden ember. (A) A’ mi valóságos nyomorúságunkat, bogy fohászkodjunk azért az Isten előtt a- ma’ szent töredelmességnek lelkében ; a’ mi voltaképen való boldogságunkat, hogy áldjuk azért az Isteqt; és hálákat adjunk néki alázatos egy bizodalmasságnak lelkében; és a’ mi fontosabb kötelességünket, hogy azt bétöltsük az Isten’ utján járván a’ keresztényi okosságnak lelke ’s regulái szerént. Ez e’ beszédnek minden részelése, és ez különös figyelmet kivár».

ELSŐ RÉSZ.

Nem közönséges értelem ellen való dolog, a’ mit én mondottam , hanem bizonyos egy állítás, raellyet megerősítettem, midőn mondottam, hogy a’ Szűz Mária’ Fogantatásának privilégiuma , melly által ő diadalmaskodott »’ bűn felett, világosan megismerteti velünk a’ boldogtalan állapotot, mellybe hozott bennünket a' bűn ; és hogy jól meggyőzzük magunkat a' felől, hogy mi vagyunk mi a’ malaszt nélkül, nem kell nekünk egyéb, hanem hogy alkalmaztassuk magunkhoz e’ mái napi Titkot, lm’ ez annak próbája. Szűz Mária , azon szempillantásban , mellyben őtet Isten az ő Annya’ méhébe n formálta, az Ö Fogantatása*

(A) Ecclis. 12. 13.