Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( S9 ) kit én hirdetek nektek, az az, ki Isten lévén, és nem állítván ragadománynak magát az Is­tennel egyenlőnek lenni, kiüresítette önnön- magát, szolgai formát vévén fel, és az embe­rekhez hasonlóvá lévén. Valóban, hogy egy Isten emberré legyen, az az Istenhez képest felűlhaladja minden grádicsit a’ megalacsonyí- tásnak, mellyet a’ mi képzelésünk képzel ’s képzelhet magának. Hogy szint’ addig men­jünk , szükséges hogy az isteni kijelentés jöjjön annak segítségére, és hogy a’ hitnek elevenebb világosságival megerősíttetvén, felemeljen ben­nünket önnön magunknak felette, hogy meg­fogássá velünk, mi légyen egy abban az álla­potban lévő Isten. Már, miképen fogjuk meg mi őtet? egyedül ezen szó által, melly többet tesz mint az mind, a’ mit a’ Theofogusok és Sz. Atyák igyekeztek arról mondani nékünk; és a' Sz. Lélek súgta be azt: Ó Emberre lett az az: Isten lévén, az o Vagyonsága’ felségé­nek rövidsége nélkül, valamelly semmiségnek nemére juttatta magát. Abból tehát az isteni semmiségből, hogy úgy mondjam, formáltattunk mi; és annak az Isten’ kiüresítésének csuda ’s ereje által va­gyunk mi az mind, a’ mi vagyunk a’ kegye­lemnek rendében. Valamint hogy az első semmiség, mellyet én a' teremtés’ semmiségé­nek nevezek, kezdete’s eredete volt minden vagyonságoknak , mellyek a’természetben vagy* nak , szükséges volt, hogy abból a’ második semmiségből, melly az Ige’ maga megalázásá­nak s megtestesülésének semmisége , húzzon ki az Isten minden vagyonságokat, mellyek ter­mészeten felül való rendűek; az az: minden malasztokat , minden jó erkölcsöket, minden «rdemekct, minden világosságokat , minden

Next

/
Thumbnails
Contents