Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 54 )

■vétel nélkül legalázatosbb volt. íme mondom, két szókban el Titok , mellyet mi ünnepiünk. De ti épűléstekre ’s magaméra engedjétek , hogy kifejtsem azt néktek.

Nem , Keresztények, midőn az Isten Máriát választotta , bogy isteni Anyaságra emelje, nem tekintette benne se' születésének nagyságát se’ elméjének talentomit se’ testének tökél- leteit se’ mind azon adományokat, mellyekkel mint Teremtő olly bőven megajándékozta őtet. Igaz az, Mária világ szerint is a’ teremtések közül legtökélletesebb vala. Dávidtól , és annyi más Királyoktól, kiket Elei között számlált , származván , minden ő dicsőségek örökül reá maradott ; természet szerént való minéműségekkel raellyeket az Istentől vett ékésitetett lévén , mint Sz. Bernárd Apátur beszéli minden évek’ századinak munkája vala; és Izrael Leányi közül soha egysem volt vele öszvehasonlíttatható a’ csudálatos öszvegyűjtésében azoknak a’ külső "s tündöklő malasztoknak mellyekkel ő volt gazdagítva. Mert felőle lehetett betű szerént helyesen mondani : Sok Leányok öszvegyüj- tek a gazdagságokat te meghaladtad minyá- jokat. (A) De mind ezekből semmi sem vitte reá az Istent hogy őtet választaná arra: hogy Messziásnak Annya legyen és a' világnak Megváltót adjon. Többet mondok , és az még méltóbb eszmélléstekre. A’ mi Mária’ részére tétette a’ végezést, a’ mi az Istent reávitte hogy arra a’ felséges Anyaságra néki adná az elsőséget, az nem volt átallyában se’ közönségesen szentségének érdeme. Kimagyarázom magamat. Máriának , hogy Isten’ Annya lenne , szentnek kellett lenni , de a’ szentségnek

(A) Prov, 31. 29*