Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

C 4» )

Ságnak hasznai a’ nyugodalom; csendes békesség, mulatság, orom , mondom tiszta, gyü- lölség ’s keserűség nélkül való öröm, Nem-e azt kérésük mi oüy nagy szorgalom aal ’s in- dulatussággal ; és hallván beszéljem ’s látván mívelódaí minket, nem mondaná-e az ember hogy vagyon jusuuk arra? Ellenben áz alávetés a munkálódás , megalázás, szenvedés könnyük az Apostol szerem, igazságos fizetése és zsold- ja a’ bűnnek. De mitől irtózunk mi nagyobban? mitől igyekezünk jobban megóvni magún* tat? és hirdetni nékünk illy erkóltsi tanitást, nem-e, a’ mint kitetszik, annyi mint megbántani bennünket ? A’ peni'entziatartás , mondják az Atyáknak Gyülekezeti , mintegy helyre hozasa s visszanyerése az ártatlanság ma- lasztjának , és mi bátor elvesztettük az ártatlanságot, nem akarunk penitentziát tartani. Ha az Isten az onnöjimagától tartatja velünk zúgolódunk: ha az a'penitentziatartás hozzá vagyon kötve a’ mi sorsunkhoz, hasztalanná teszük azt; üdvezséges penitentziatartásból a’ minő lehetett az kénytelen penitentziatartást csinálunk magunknak; és ím’ az, kedves Halgatóbn , a’ ti boldogtalan állapototok. Mert hol látni több okot a’ penitentziatartásra mint az Udvarban ? és egyszer’srnint hol látni valójában kevesebb keresztényi penitentziatartást mint az Udvarban ? A’ hol a’ bún bővelkedik , ott , siralmas egy elfordulás által , kevesebbé találkozik az igaz penitentziatartás, és nagyobb hatalommal uralkodik az elmének kevélysége , az érzékenységeknek puhasága, és az önnöns/.eretet.

Végtére, végső egy Mária közt s köztünk való ellenkezés által noha fogantatásának ma- lasztja felette bövséges , és csak nem mérték pélkul vájó volt, Mária mindazáltal meg nem