Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f
( 391 ) ’s Országok mély nyugodalommal élni ; volt-e ■valaha valakinek jobb oka arra, hogy része legyen az evangyeliomi boldogságban? De bátorkodók még. Felséges Uram, tulajdon magam’ és Halgatóim’ vigasztalására hozzá tenni itt az indító okot melly Téged reá vitt annak a' nagy munkának végbe vitelére. Mert mivel szabad nékem Felséged’ szándékit kifejtenem, és mivel Felséged önnönmaga nyilván kimágyarázta magát az iránt, nem egyéb okból állott reá a’ békességre, hanem az ő népéhez szeretetéból, igaz kívánságából annak, hogy ízleltesse meg a’ jobbágyival az ó országlásának köllemetessé- gét, ’s olly szándékkal, hogy vigasztalja meg őket. Engedett a? ő jussaiból hogy minket boldogokká tegyen, és a’ mit feláldozott a’ békességnek , az nekünk hiteles próbája az ó jól tévő gondainak, és a’ mi ügyeinkre való vígyá* zásának. És az az, a’ mit én egy Keresztény Királynak azon boldogság' , mellyről szóll nekünk a’ világ’ Üdvözítője, érdemének neveztem : Boldogok a bekéssegesek; és a’ felől hittem hogy kell e’ mái napon Felségedet szerencséz- nem. Nem elégedvén meg azzal, hogy mind akkoráig legdicsőségesebb ’s leghatalmasabb Király voltál, akarsz te még, Felséges Uram, valamennyi Királyok közül legjobb lenni. Minekutána, úgymint nyertes Vitéz minden népeknek csudája voltál, hogy országosodat megkoronázzad , a’ te népednek Attya akarsz te lenni. Megfogom-e mondani, Fölséges Uram tiszteletes szabadsággal , mellyet vétet velem az én szolgálatom ? a’ te néped nem méltatlan arra; mert soha egy nép az ég alatt nem szerette annyira az ő Királyát, nem volt olly in- dulatosságos az ő Királyának dicsőségére, nem éresítette ki magát az ő Királyáért olly nagy
