Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 3^° ) — ELSŐ RÉSZ.

Ámbár melly általhathatatlan legyen a' Szentek’ eleve elrendelésének titka , az Isten kijelentette azt nekünk , és könnyű megtudnunk az utakat , mellyeket ő kijegyezett nékik , és niellyeket Ők követték , bogy az Ő élévé elrendeléseknek boldog czéljára érjenek. Egy pe* dig az első regulák közűi, mellyeket ók hitték hogy meg kell azért tartaniok , az volt, hogy ne keressék a’ szentséget az o sorsokon kívül ; és ez a’ regula olly bátorságos volt c nékik, hogy nem volt a’ világban az a* sors, mellyben a’ közönséges malasztoknak segítségével nem gyakorlották volna valóban a’ Kereszténységnek egész szentségét. Olly jól szerencséltettek ők abban, hogy az Isten’ lelke által megvilágo- sítatván s vezéreltetvén, arra a' kereszténységnek szentségére értek a’ világnak olly sorsaiban, mellyek avval leginkább ellenkezni látszattak. Többet mondok: az a’ szerencsétek is volt nékik, hogy azt a* Kereszténységnek szentségét a’ penitentziatartás által olly sorsokban nyerték meg , mellyekben a’ világnak megvesztegetett lelte boldogtalanul lekötelezte Őket, de kiknek lekotelezések olly kötelék volt , mellyet az Isten’ törvénye nem engedte nékik annak- ntána elszakasztani többé. Beszéljünk még világosabban : megtartván azt a’ regulát, Szentek voltának ók mind egyikek az ő sorsokban , Szentek voltának ők minden féle sorsokban , nem csak Szentek , hanem vitézi módon Szentek voltának ők legveszedelmesebb sorsokban ; és a’ mi a’ malasztnak minden erejét megn illatja, a’ pen tenlziatartás által, Szentek voltának ők szintén olly sorsokban, mellyekbe tanácsot nem kérvén az Istentől , egyedül az Ő