Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( Sil )

Nem hogy nem tudnám hány fogásokból igyekszik a’ megvesztegetett természet erőt venni mi rajtunk hogy eltávoztasson bennünket a’ szentségtől. Mondják némellyek, mi módon elljek illyen vagy amollyan állapotban , és szentelljem meg magamat abban ? Á’ sorsnak fogása az. Mondják mások , gátoltatok én e- zer más gondoktól , mellyek elfoglalnak engem és nem adnak nyugtot nékem ; dolgoknak fogása. Mondják némellyek gyenge természetem vagyon nékem, meliyet legkissebb igyekezet megváltoztat, és meliyet meg kell kéméllenem egézségnek fogása. Mondják mások heves természeti indulatim vágynak nékem , mellyek- nek csak nem nem lehet ellentállanom belső készületeknek fogása. Mondják némellyek szövetségim vágynak nékem mejlyek lekötnek engem és fogva vagyon az én szívem ; barátságnak fogása. Végtére mit nem mondanak az emberek í de akár mit mondjanak azt állítom én hogy a’ Szentek’ példájának harmadik foganatja az hogy elvesz tőlünk minden fogást, mellyel a' mi tunyaságunk magát befedezni s hitelesíteni keresi. Mert megengedem , kedves én fialgatórn, veszedelmes sorsban vagy te, tieui voltak-e ugyan azon sorsban a’Szentek sőt nem voltak-e olly sorsban, rnelly őket méggyakrabb \> nagyobb veszedelmeknek kitette í hoteles vagy te fáradtságos és súlyos hivatalokat véghez vinni de ugyan azon sorsban nem szenteltettek-e meg te előtted annyian mások í hevesebb ürességed vagyon önnönmagadról gondolkodnod, mint Sz. Lajos Királynak volt a’ Királyi székben ; es midőn Ő az ő Országát kormányozta , midőn tengereken általment , Hadiseregeket vezetett, megütközött, szabadabb volt-e néki, mintsem, neked, magába száilani , és ejtntam