Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

C 34 )

melly ámbár melly hatható legyen, hí vagyon téve a’mi álhatatlanságinknak’s gyarlóságinknak ; melly , ámbár melly megszentelő legyen , nem lévén ártatlanság’ malasztja,nem oldoz fel bennün- ket a’ sírásnak’s magunk’ sanyargatásának köte- lességétcjj ; melly ámbár melly bővelkedő legyen meg nern gátolja, hogy ne maradjon még bennünk egy üresség mondom érdemeknek üressége , mellyet akarja az Isten hogy nmeinkkel ’s cselekedetinkkel megtöltsünk. Mindazonáltal nem tekintvén azon minémüségeknek kiilöm- bözéset, megátalkodunk abban, hogy az iránt csak a’ tulajdon magunk értelmének hiszünk; és a’ Mária’ állításival ellentszóllók épen ellenkező állításokat követvén , noha gyarlók , és megvesztegetett természet’ minden rrndetlfmsé- ginek alávetettek vagyunk, a’világ’veszedelmesebb krsértetinek vakmerőül kítészük magunkat. Noha bűnben és hamisságban fogantattunk , puhaságban s gyönyörűségben élni kívánunk. Noha érdemek ’s rények nélkül szűkölködünk az Isten ajándékát, letartóztatjuk, és az ő ma- lasztját ama’ világi gyönyörűségekbe merült ’s haszontalan életnek tunyaságában letartjuk. Nem tanuljuk meg mi soha magunkat annak a’ tö- kélletes bölcseségnek törvényi szerént viselni mellynek , a’mint az Evangyeliom beszéli , kell minket, ámbár melly bűnösök legyünk, vissza hívnia az Isten kötelezhetett minket arra erősebb ’s szorgosabb okok által ezeknél, rnellyek térmészet szerént való következési a’ Titoknak, mellyet mi ünnepiünk?

Mária , Fogantatásától fogva megszenteltetett lévén, soha el nem vesztette a’ malasztot, mellyet vett az Istentől ; nem tsudálom én azt. Nem csak soha el nem vesztette azt, de soha legkissebb bűn által sem homályosította meg