Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

Bűnben fogantatottnak lenni, ez Adam’ minden maradékinak sorsa ; de a’ bűnben büntetlenül élni, de a’ bűnben gyönyörködni, dö a’ hunból dicsőségét tenni, de a’ bűnben meg- keménykedni, de félelem nélkül kitenni magát közel való veszedelmére annak , hogy bűnnek állapotában haljon meg, de akarni bűnébei^- meghalni, az különös sors, de iszonyú sorsok nem tudom hány megvesztegetett lelkeknek, kiket a’ világnak sebespataka elragad ; és adja Isten, hogy azok között, kik engem halgat- nak , ne legyen valaki azok’ számából ! Jób kérte az Istent , hogy vesszen el az a’ nap, mellyben ö fogantatott. Azt kívánta , hogy az a’ nap setétséggé változott volna , hogy a’ nap soha azt meg ne világította volna , és hogy kitörűltethetett volna a’ napok’ számából ; és volt oka miért, úgymond Sz. Ágoston, mivel az volt az a’ boldogtalan nap, mellyben ő kezdett bűnös, és, nem is akarván , Istennek ellensége lenni. Mit cselekszik a’ szabadhitű ? ellenkező egy érzemény által életének szép napjai közé számlál bizonyos napokat, mellyekben szabadon s furdalás nélkül általadta magát a’ tisztátalan léleknek ; azokat a’ szerencsétlen napokat, mellyeket ő gonosztételekben töltött; azokat a’ napokat , mellyekben , hogy magának eleget tegyen , ellene mondott Istenének ; azok az önnönmagokban iszonyúsággal telly es napok mint kellemetes napok teszik jelenekké magokat néki; megtartja ő azoknak emlékezetét kívánná azoknak visszatérését távol lévén attól, hogy azért siránkoznék , hogy voltak a- zok , az inkább bánatja , hogy nincsenek többé. De a’ nélkül hogy épen csak a’ szabadhitűről szóljunk és a’ nélkül hogy azok legyünk kedves Halgatóim , a’ gyalázatos szemre hányás

— ( 18 ) —