Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 14 )

hogy elrémítenék őtet legkissebb nyughatatlan- ságot sem okoznak néki. Csak hogy a’ Testnek birodalma alatt éljen , és a’ bűnnek ela- dattassék. Hány világ bunösinek nem teszi ki e’ rajzolat valóságos, de kárhozatra méltó ér- zeményiket ? Menjünk tovább.

A’ mi nyomorúságunknak csudája az , hogy a’ helyett, hogy azt siratnók , megvakulunk minden nap annyira, hogy örvendezünk azon magunknak, és dicsekedünk azzal. Mert hol vagyon az a’ nagyravágyódó, ki nem tapsol belsöképen magának az ő nágyravágyódá- sának adiái szándéki, ’s jó kimeneteli felól ? hol vagyon az a fösvény Gazdag, ki nem köszöni magának ocsmány. kémélletit’s fösvénységét? hol vagyon az a’ fajtalan, ki nem hely* hezteti boldogságát az Ó becstelen testi gyönyö- rűségiben? hol vagyon az a’ boszúálló, ki diadalt nem csinál magának az ő boszuállásá- ból ? Azon természeti indulatok mellyek Krisztus Jézus’Apostolának fájdalmat okoztak , a’szerént, a’ mint az Istenről elfelejtkezünk, mi ö- römünk’ tárgyává lesznek. Az Isteni tiszteletnek , sót az okosságnak is felfordulása által, azok a’ természeti indulatok mi istenséginkké lesznek : mi szünet nélkül áldozatokat teszünk- ’s vakul engedelmeskedünk azoknak; nem elégedvén meg azzal, hogy önnönmagunk alávetve vagyunk, kívánjuk másoktól is, hogy alávessék magokat azoknak ; azt akarjuk , hogy jóvá hagyják azokat; helyt adni természeti in- dulatinknak annyi mint tudni tetszeni minékünk, ellenek szóllani annyi, mint megsérteni minket, mennél elevenebbek ’s hevesebbek azok a’ természeti indulatok , annál kevesebbé szenvedjük meg, hogy valaki ellent-álljon azoknak; mennél gyalázatosabbak , annál inkább kívánjuk