Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f
( 1* ) pusztaság’ utálatossága. Szint’ annyi czikkelyek ezek mellyeket, kérlek benneteket jól kövessetek azért hogy e'képen külömböztetve lévén,és egyike , a’ másikát mindenkor meghaladni i- gyekezvén, grádicsonként lehet adnom nektek azokból igaz ediát arról a’ megvesztegetésnek fundamentomáról, melly ellen harczolnunk kell és mellyet Krisztus Jézus’ malasztjának el kell rontani bennünk. Kezdem újra, és kimagyarázom magamat. A* mi nyomorúságunknak tetézete az,hogy a' mi nyomorúságunk , ámbár megalázó jegyen nem aláz meg minket; és hogy, nem használván annyi okok , mellyeket ád az nékűnk magunk’ megszégyenlésére, még is tele vagyunk kevélységgel. Hogy vakok erőtlenek , szegények , nyomorulttak vagyunk (mert lettünk volna bár másképen földi Istenek , úgy mint Adám’ fiainak ollyan a' mi örökségünk és sorsunk) azért nem vagyunk mi kevesebbé megelőzőnek önnönmagunknak becsétől Hogy az ártatlanságnak minden privilegiumitól megfosztanunk ’s kivetköztettünk , nem vagyunk rní azért kevesebbé megelégedettek ö/uiön magunkkal. Mária a' maíasztnak tellyével alázatos vala, és mi a’ bűnnek semmiségével ke- vélyek vagyunk. Igen is , Atyámfiái, az a’ren* detlenség,mellyet minnyájunknak kell szemünkre vetnünk magunknak. Sok tudatlanság sok maga bizotsághoz hozzákapcsolva ; nyomorult egy hiúságtól gyamolitatott szörnyű erőtlenségek; igaz és valóságos érdemek nélkül való iszonyú szűkölködés, mellyet a’ szívnek felfu- alkodása követ melly maga, a’ szent írá9 szerént, elegendő volna arra, hogy az Istennek haragját reánk vonja. Mert mi alkalmatosabb azjIsteni haragjának felgerjesztésére, mint egy