Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f

( 108 ) Ime a Te Anyád, monda ő, mutatván néki Máriát. (A) És azon órától fogva az a’ Tanít­vány, kit Krisztus Jésus kedvelt, Máriát mint Anyját tekinteni ’s tisztelni kezdette. Mi ma­gunk is úgy tekinthetjük ótet. Boldogok va­gyunk, hogy rnéltóztatik minket Fiainak szá­mába bevenni. Megfogjuk mi mingyárt ismer­ni, hogy nem híjában viseli ó az Emberek’ any­jának nevezetét, ha mi magunk’ részéröl nem viseljük híjában a’ Mária’ Fiainak minémusé- gét. De végezzük el, és lássuk meg miképen emel fel minket ez a’ titok az Isten’ Fiainak méltóságára; ez a’ harmadik haszon, melly az Igének a’ testtel való rokonságából jön nekünk és ez a’ harmadik Résznek tárgya. HARMADIK RÉSZ. Pogányok’ tévelygése , és oily ostobajmint magabízott tévelygése _ volt az, hogy azt kép­zelték magoknak, hogy ok az Isteneknek fiai, azért hogy ók valóban az Itsenek'számába hely- beztették Ikreiket. De ez a’ tévelygés , noha ostoba volt, a’ mint Sz. Ágoston sajdítja , ma­gas érzeményeket súgott be nékik mivel történt onnan, hogy eredeteknek nagyságában, vagy állított istenségében bízván , nehez és vitézi dolgokba nagyobb bátorsággal kaptak , nagyobb magok’ eltökélésével folytatták azokat , és na­gyobb szerencsével végekre jártak azoknak. Nem mondaná-e az ember , hogy azon pogányság­nak setétsége között volt valamelly kezdete a’ Kereszténységnek ? és nem látszik-e , hogy a' Gondviselés, melly a’ roszzat is haszonra tud­ja fordítani, arra élt az emberek’ tévelygésivei. (A) Joan. 19. 27.

Next

/
Thumbnails
Contents