Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 6. könyv (Pest, 1815) - 10.047f
( 103 ) méltó , és akarnám hogy a’ mostani eretnekek minden szükséges figyelemmel ,lennének arra, és tanulnák meg minéműk voltának, több mint ezer két száz évek előtt a’ híveknek érzeményi Máriára való nézve , és minemuknek kell mé<í lenniek a mieinknek. A történetekről íitt könyvek tanitják , hogy azon a’ napon mellyen’ Máriának isteni Anyaságáról végezést tenni kellett, az egész nép megjelent az úczákon, megtöltötte a’ köz piaczokat körűlállotta azt a’ Szűz Mária’ tiszteletére szenteltetett híres Templomot, hol a Gyülekezeti Atyák egybe gyűlve valának ; hogy azon szempillantásban, melly- ben a’ nép halottá, hogy Mária az Isten’ Anyja’ nevezetének igazságos birtokában fenntartott, az egész Váras zengett az Örvendetes ü- völtésektöl: hogy az Atyák a’ Gyülekezetből ki jóvén, ’s egy mástól elválván, áldásokkal hal- moztattak , és diadalai vezettettek ; hogy az ég a’ tíiztol megvilágosítatott; hogy végtére, semmi híjával nem volt annak a’ köz örvendezésnek pompája , sem a’ Mária által vett dicsőséges gyözedelnek fényessége. Ah! Keresztények igaz az, az a’ hív nép érzékeny volt a’ Mária hasznaira, és az isteni tiszteletnek lelke míve- lódött abban, de Mária’hasznait keresvén , önmaggá’ hasznát kereste: mert számot tartott ó annak az Isten’ Anyjának segítségére, és tudta mit kell néki várnia tóle, Vegyük fel ugyan azon érzeményeket , és cselekedjünk ugyan a’ képen. E’ nagy napon, mellyben Mária Isten’ Anyjának vallatott tegyük le néki díjunkat, mellyel érdemel, és menjünk az Oltár’ zsámo* lyához megszeghétlen hívséget esküdni néki, és újítani a’ legtiszteletesbb ’s leg tökéletesebb magunk’ iekötelezésének szent fogadásit. Do el ne íéleidkezzünk önnönmagunkról és hogy»