Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 78 )

ftéiőszéke előtt, és ottan számot adnod tété* mányidról; ha mondom, ollyan, a’ kinek én beszéllek , bizonyos volna abban, és nem kételkedne arról , akkor én minden baj nélkül reábeszélleném őtet arra a’ szívszerént való kör* nyülmetélkedésre, mellyről most beszéltettem néktek. Melly bényomást nern tenne elméjében az a’ halál’ szententziája, mellyet én kimondottam volna néki? Általhattatott lévén e’ gondolattól , ez az én életemnek utolsó esztendeje , melly tökélléseket nem tenne ő? miképen nem intézné el ő dolgait? melly bánatnak ’s fájdalomnak érzeményivel nem menne ő ki e’ prédikátzióról ? melly penitentziát nem volna ő kész fölvenni? melly változást, ’s melly újítást nem látna az ember az egész Ő maga viselésében , \s az ő erköltsiben ? gondolkodna-é ó az ő szerentséjérŐI ? foglalatoskodna é az ö gyönyörüségiben ? Ah! Keresztények, nem 'Jé- rén mi ugyan azon bizonyosságban meJlyben 6, egyedül maga a’ bizonytalanság, mellyben mi vagyunk, nem elegendŐ-é arra, hogy ugyan azon foganatokat szerezzen mi bennünk? Legyen nékünk , mint a’ Királyi Prófétának , a’ mi lelkünk mindenkor kezeinkben : A' Lelkem min* denkor kezeimben vagyon,* (A) az az: legyünk mindenkor készek elmenni, mindenkor készek az Isten előtt megjelenni : miért? azért hogy nem tudjuk, mikor fog Ő hívni bennünket , és az talán ezen esztendőben lészen. Akár hogyan legyen az szenteljük meg azt, és tegyünk abból üdvözkég’ esztendejét: elfog az múlni; de a’ mi soha el nem fog múlni, az az örök juta-* lom, melly megígértetett nektek , és mellyet én óhajtom nektek ’s a’ t. Amen.

(A) Paal. 118* 109.