Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

Egyenlősége e’ jelnek az Üdvözítő’ minéműsé- gével. Ereje e’ jelnek a’ tsudákban, mellyeket az mívelt az Üdvözítőnek születésétől fogva , minden én föltett tzélom.

ELSŐ RÉSZ.

Igaz az, Keresztények, a’ Szent és dütso- séges Gyermek, kinek születése’ napját üljük, megigértetett volt a’ világnak Üdvözítőnek mi- néműségében: de a* hitnek állítási szerént, nem köllött néki annak lennie, sőt igazság’ rendében, nem lehetett ő az egyébként, hanem két föltételek alatt; az egyike az , hogy tisztítsa ki a’ bűnt, másika pedig az, hogy újítsa meg a’ bűnös embert: mert az Isten akart eleget tétetni magának ; mind addig pediglen, még az ember megvesztegetésben ’s rendetlenségben, mellybe hozta őtet a’ bűn, maradott, nem volt részére üdvözség. Szükséges vala tehát, hogy Krisztus Jésus, hogy azon az üdvözségen mun- kálódna , és Üdvözítőnek, az az: az Isten és ember közt közbenjárónak , hivatalát megtenné, adjon egy részről az Istennek , őtet illető, tel- lyes elégtételt, viselvén a’ bűnnek büntetését, más részről pedig jobbítsa meg az emberben a’ bűnnek rendetlenségit. Már, megmutatására annak , hogy ő kész volt e' két föltételeket betölteni, és hogy már bé is töltötte azokat, azt állítom én, és ti megfogjátok látni, hogy Ő nem választhatott nagyobban természet szerént való jelt, mint az Ó születésének szegénységét ’s alázatosságát. Menjünk el Bethlehe- m/g, és lássuk meg é lőtt dolgot: (A) Menjünk által lélekben szinte’ Betlehemig ; és a’- ( 7 ) (A) Luc. 2. 12.