Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
- ( i« > születnek e5 világra , mi azokat Királyoknak, Monarkáknak, Fejedelmeknek nevezük : de e- zek annak jelentésére való nevezetek, a’minek valaha lennie köll,és nem annak a’ mi vagyon. Távol lévén attól, hogy ók oily állapotban volnának , hogy a’ népeket kormányozhatnák , még olly állapotban sintsenek y hogy magokat ismernék ; és abban a’ gyenge ’s tapasztalatlan korban az ó erőtlenségek arra kénteleníti ókét, hogy az Ö tulajdon Jobbágyi által hagyják vezéreltetni magokat, minekelótte önnön magok vezérelhessék azokat. De Krisztus Jésus nem kezdi fölvenni az Üdvözítő’ minémúségét előbb, hanem azon szempillantásban, mellyben annak gyakorlását tenni kezdi, és azon naptól fogva lehet felőle mondani, a' mit Szentírás Maka- baeusok’ első könyvében a’ vitéz Eleazar felől mondott : Redőzte magát hogy megszabadítaná nz o népét, és magának örök nevet nyerne’. (A) Alig'hogy ö születik, általad ja magát az övéinek üdvözségekért, és hogy meghalhatat- lan nevet nyerjen magának , melly a’ Jésus neve. Nem-é azért volt Keresztények , olly kedves néki az a’ Jésus név , és Sz. Jerónymos gondolatja szerént, nem-é azért az ő életének minden munkálkodásihoz, és környulmetélésé- nek minden megalázásihoz hozzászabott jutalom helyett adatott az néki ? Nem-é azért vitte Ő azt a’ keresztfára mint ama’ tisztességnek koronáját, és elszenvedvén, hogy a’ Zsidók megtagadták tőle Pilátus előtt a’ Királyi nevezetet, nem-é azért soha meg nem engedte , hogy vitatták volna néki a’ Jésus’ nevét? Nem-é azért hirdettette ki ő az egész világon azt a’ szent ne, Ö ö , vet, azt a nagy nevet, azt a fölseges nevet? (A) 1« Machab. 6.44*