Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

— C 342 ) — MÁSODIK RÉSZ.

Az az Istentől behozatott rend, és a’ világ is , ámbár melly gonosz legyen az az ő állításiban , lúnteleníttetik alávetni magát annak , és megismérni azt: nem ér az ember ditsőségre gyönyörűség által; hanem ellene köll mondania a’ gyönyörűségnek , mikor szándékozik valóságos ditsoséget nyerni: mert a’ gyönyörűség semmire sem vezet , mondom , semmire valóságosra , se’ semmire nagyra. Soha az , a* mi gyönyörűséges életnek neveztetik , nem mutatott ki jó erköltsöt, nem ihlelt bé nemes ér- Keményeket, nem emelte föl az embert önnön maga fölött. Akár tehát a' dolgoknak természete által , akár a’ bún’ megvesztegetésének foganatja által a’ gyönyörűség és ditsőség ez életben öszveférhetetlenek ; és valaki bízik magában bogy öszveeggyesztetheti azokat, hízelkedik az magának, és megtsalia magát, meg- tsajatott lévén eggyikéról vagy másikáról lévő hamis adiái által. Egy szóval ; a' hol a’ gyönyörűség’ szeretete országul, ott a’ ditsőség’ kívánságának meg köll szűnni, és a’ hol a’ ditső- ség’ kívánsága hűséges, ott föl köll áldoztatnia a’ gyönyörűségnek. E’képen fogták meg elmésekkel a’ pogányságnak Böltsei is , és jól fogták meg azt. Már, ha az igaz közönségesen a’ ditsőségről, sőt különösen arról a’ világi ditso- ségtől is, mellyre az emberek’ nagyravágyódá- sa vágyakodik , minémű ítéletet köll tennünk a’ mennyei ditsőségről, arról a’ ditsőségről, mellyre mi mindnyájan teremtettünk , de mellyre elvesztettük jósunkat elvesztvén az ártatlanságnak malasztját, és melJybe vissza nem léphetünk többé egyébként hanem a’ penitentziának tse- iekedeti által; arról a’ ditsőségről, mellyre mi