Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
C 335 ) eltávozásban találni magokat, azért hogy fsak- nem semmitsem tettek volna az Istenért? Tudom én, hogy ez az eszméllet gyötrelmes, de azért kevesebbé üdvözséges-é az ? és nem lennék* é én törvény szegő, ha olly természet szerént való alkalmatosságban mint ez, nem emlékeztetném őket arra, hogy a’ földi nagyságokon föllul vágynak mások a’ mennyben, rneHyekre köll nékik ahétozniok; hogy vágynak más bö- tsületek , mellyekre kívánkozniok köll, más helyek, mellyeket bétölteniek köll, más lakások, mellyekre teremtette őket az Isten ? Volna-é nékem azó üdvözségekhez buzgóságom, mel- jyet az én szolgálatomnak köll béihlelnie nékem, ha meg nem inteném őket, hogy ennek a’ világnak képe elmúlik, és minekutána el fog múlni , a keresztény életnek érdeme egyedül ■való külömbözteto jelymelly megfog maradni nékünk ? De térjünk vissza. Nem elégedtem meg én azzal, hogy mondanám néktek, hogy gyakorta megnyeri az ember a’ világnak jutalmit, meg nem, érdemelvén azokat, hozzátettem azt is, hogy gyakorta meg is érdemli, a’ nélkül hogy megnyerje azokat: holott bizonyosokká tétettünk abban, hogy megérdemelvén az Örök jutalmat, megnyerjük azt. Valóban számláljátok meg, kedves Halgatóim, ha lehet, hány embereket láttatok ti a’ világban homályos életet viselni , és semmire sem menni olly érdemmel ’s szolgálattal, mellynek mindenre köllott volna fölemelni őket. Pártfogók hibáztak nékik, vetekedő tarsak eliávozíatták őket; az i- rígység , tsempeség, ezer rcsz akaratok megrontották őket; egy vak és külömböztetés nélkül lévő ür, egy megtsalatott ’s megelőztetett Úr a' köz nép között hagyta őket, elfelejtette, meg-