Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

( 3°t )

ban hogy a’ lelek általéli a’ testet és hogy az üdoknek utolsó fogytán a’testnek még újra egy- gyesülnie köll a’ lélekkel, hogy meghalhatat- lau életet kezdjenek kifizettetünk fölséges egy- boldogság által mindenért , a’ mit elhagytunk -yolna a’ földön, és minden áldozatokért, mel- lyeket tettünk yolna az Istennek. Annak köll béihlelnie ugyan azon hevességet minden isten félő lelkekbe , kik engem halgatnak ; többet mondok , annak köll megszentelnie minden itt lévő Keresztényeket, kikhez én beszéllek. A* fölött köll megtenniek az ő magok’ eltökéllésit: soha sem teszik meg ók azokat erősebb állítások fölött. Ha ezen Ünnepen meg nem tették még kötelességeket, annak köll reávinni Ókét, hogy vigyék végbe azt hűségesen , hogy vi- gyekvégbe azt mennél előbb hogy vigyékvég- be azt tellyesen. Ha ók eleget tettek az Anya- szentegyház’ pánantsolatjának, és e'képen ismét bementek volna az isten’ útaiba, annak köll őket ottan megtartani, és állandóul azokban jártatni. Mert attól az álhatatosságtól függ minden , és hogy ditsőségben támadjunk föl, szent egy álhatatosság által kegyelemben köll meghalnunk. De jaj í ki fog álhatatos maradni? szenvedjétek meg kedves Halgatóim , hogy különösen ezen tzikkelyhez kössem magamat elvégezvén ez utolsó beszédemet. Ki fog mondom , álhatatos maradni? hol vágynak azok az ő igéretiknek hív, és az ő magok eltökéllésiben megmozgathatatlan lelkek ? tsak te , ó én Istenem tudod őket, mivel tsak te tudhatod mind az ember szívét, mind a’ jövendőt: két dolgok mellyek néked mindenkor jelenvalók, de nekünk egyenlőképen elrejtettek , és mellyekre a’ mi gyenge világosságink ki nem terjedhetnek. Vigasztalhatom mindazáltal magamat ,U-