Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

C *74 )

lie!yt állottak , mivel tsudákat lenni természet, szerént való dolog az Istennek. Ellemben pedig ba ó föl nem támadott , az ö istenségének hitele elrontatott tulajdon szája által; elrontat- ván az istensége , az ó tsudáinak nem köllött semmi erejeknek lenni, az Ö szavai nem egyebek voltának hanem hamisság, az élete ravaszság s megjátzodtatás , az egész Keresztény hit eszelős tünet; és az a’ bötü szerént való értelme e’ Sz. Pál’ mondásának : Ha pedig Krisztus Jel nem támadott tehát hijába való a mi pré- dikálásunk, hijába való a' ti hitetek is. (A) Az mind, mondom még egyszer , azért hogy Krisztus Jésus az ő testének föltámadását mint az o istenségének külömböztetó jelét jelentette ki.

De miért választotta o azt minden egyebeknek elűtte ? Ah ! Keresztények , választhatott-e ö jelesebbet ’* megérezhetöebbet, mintsem azt hogy maga fnagát feltámasztotta ? A' tsuda, úgymond Sz. Ágoston, az értelmes teremtéseknek az Isten' szóllása 's szava; és minden tsu- dák közül legnagyobb a’ halottnak föltámadása: de minden föltámadások között mellyike legtsu- dálatosabb? nem-é az, folytatja tovább azon Sz. Doktor , hogy visszaadni az életet önnön magának , és tulajdon maga erejével föltámadni ? Nem ok nélkül kötötte tehát magát különösen Krisztus Jésus ezen jelhez megigazlásá- ra annak, hogy o Isten és Isten' Fia volt. Valóbem tsak Istent illeti mondani mint ó : Ha- talmam vagyon eleiemnek letételere, és ismét hatalmam vagyon annak fölvételére, (B) egy- gyik olly könnyű nékem mint másik , és vala- mint hogy nem fogom azt letenni előbb hanem mikor akarni fogom, úgy nem fogom ismét

(A) i. Cor. íj. 14. (B) Joan. 10. 18.

»