Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

C 238 )

a’ kérdés hogy ő érette szenvedjek, mikor a* szükség vagy az ó akaratja arra fog engem kötelezni? És miért ne legyen nékem oily bátorságom, hogy mondjam mint Sz. Pál Apostol, Nekem pedig leghissebb gondom , hogy tőletek ítéltessem, vagy az emberi naptól, (A) vádoll- jatok, feketítsetek le, rágalmazzatok engem, gondoljatok felölem a’ mit fog tetszeni nektek ; mit gondolok én avval miképen fogtok ti a’ felöl ítélni tsak hogy én kegyesen Ítéltessek az Istentől ? Mert semmi közöm megigazlanom magamat másnál, ha nem annál a’ kinek köll Ítélnie engem. Nem embereknek köll az én bíráimnak lenni, hanem az Istennek: A' ki pedig engemet ítél: az Ur. (B)

De térjünk vissza. Ha az Isten , az ö i- mádandó szándekinak betellyesedésére, nem engedte, hogy az emberek’ hitetlensége Rrisz- tus J“sus’ Kínszenvedéseben szinte’ fölöttékeny- ségig menjen az azw ollyképen vádoltatott ’s rágaímaztatott isteni Üdvözítő mindent igérhetel volna magának a’ népnek hajlandóságáról, melly mindenkor hajlott ő hozzá, és melly az Evangyéliom szerént gyakorta fölállott mellette elannyna hogy az ő ellenségit is megreszkettet- te ; kivált Pilátus az ő első itelete által »Zsidókra bízván válaszát a’ gonosztévőnek, kinek kiszabadulnia köllött Husvét Ünnepén, nem lehetett kételkedni, hogy a’ nép, nem tekintvén Farisaeusok’ dühösségét, ne szabadítsa meg az Isten’ Fiat : mindazáltal , Keresztények , az a’ nép elhagyja őtet az ő álhatatlansága által, melly olly h/rtelen az ő változásában, mint e- rőszakos a’ szertelenségekben mellyekre vetemedik az. Leghirtelenebb álhatatlanság az ő

(Aji. Cor. 4. 3. (B) Ibid. v. 4.