Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

Ez megrettent benneteket a’ Júdás’ példájában ; de ne támasszunk magunkban annyi bosz^ szonkodást azon Tanítvány eilen, bogy ne tartsunk hátra abból valámit önnön magunknak, Mert ezek a' foganatok, mellyeket tészen minden nap mi bennünk egy telhetetlen kívánatosság; az keményekké ’s érzéketlenekké tesz minket a’ mi felebarátunknak nem tsak nyomorúságára hanem romlására is; az minkét olly vakságba vet, melly annyival vétkesebb hogy a- hartva való, ’s annyival halálosabb hogy szeretjük azt, az olly méltatlanságokat követet el velünk, mellyek örökös gyalazattal elborítanának minket, ha bésúgván nekünk azokat, nem tanítana meg bennünket nem Szégyenleni azokat. Mit akartok nékem adni í Mit adtok nékem , mondják a’ világban, mondom abban a’ világban is, a' hol érzékenyebnek látszik az ember a’ bötsűletre, mondom á' Nagyok’ házában és szint’ az Udvarban; mit adtok nékem, és én megfoglak szabadítani titeket ettől, és föl fogom áldozni néktek amazb? Valóban evvel a’ reménységgel , ’s evvel a’ tulajdon haszonra nézci szándékkal, nints az a' dolog, melly meg ne engedtessen, nints az az ártatlanság, melly el ne nyomattasson, nints az az erőszakosság ,s igazságtalanság, melly ne gyámolíttasson. Mihelyest egy embernek vagyon miből adnia , minden gonoszságoknak birtokában vagyon ö ; mert soha nem hibáznak néki az ó szolgalatjára eltökéllett szolgák , kik szünet nélkül mondják néki: Mit akartok nékem adni? Mennyi barátságok szegettetnek meg legmotskosabb szerződések által? Mennyi Urak adatnak el kívánatossága által egy házi tselédnek, ki magát megvesztegetletni hagyta ? Mennyi elárulások vitetnek véghez közbevetése által egy asszonynak ,

— ( 224 j ~