Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e
( »a ) mértesse megyeietek azt, a' mi titeket mostanáig elvesztett, és a’ minek köll ennekutána üdvözítenie benneteket. Ha te , ó én Istenem, azért jöttél volna, hogy az Angyalok’ Üdvözítője lennél, az a’ jel nem volt volna talán illendő Ő hozzájok ; de illendő volt az a’ kevély emberekhez, önnön magok’ szeretetével tellyes emberekhez , fösvénység’ uralkodásának alávettetett, ’s fösvénységtől megvesztegettetett emberekhez: Az a’ jászolnak jele, mondá Tertul- liánus, az én Istenemhez képest méltatlannak lenni látszik az ő nagy voltára ; de a’ mi nékem méltatlannak látszik ő reá, az nékem szükséges ; a’ mi néki látszatóképen szégyent tesz , az orvossága az én vétkes hiúságimnak; a mi az ő maga megalázásának jele, az az én üdvösségemnek szentséges titka: (A) És azért, hogy az Isten, kit én imádok, nem egyébért akar e' mái napon az lenni a’ mi ő, hanem tsak az én üdvösségemért; azért hogy elfelejtvén neminémüképen hogy ő minden vagyonságoknak Istene légyen, megelégszik azzal, hogy ő az én üdvözségemnek Istene ; azért hogy ezen titoknak erejével úgy látszik hogy az én üdvozségem nem annyira az ő ditsősségeért, mint az ő ditsossége az én üdvözségemért Jegyen , mivel ő azt föláldozza az én üdvözségemnek , fölakarja ő venni azt a nékerrí olly üdvözséges és olly szükséges jelet, ámbár melly megalázó lehessen az Ő neki. E - képen, kedves Halgatóim, jaj nékünk ha mi azt a’ jelt vissza vetjük ! jaj nékünk ha mi azt tsak külsőképen tiszteljük ! jaj nékünk , ha mi lélekkel ’s szívvel még Zsidók lévén, abban megbotránkozunk í Ó ditsőséges jászol (A) Tertullianus.
