Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 5. könyv (Pest, 1814) - 10.047e

C 132 )

szomorúak ’s veszedelmesek , fogadtatik ó Herodes udvarában mint egy Próféta, mint egy tsudatévö, de nagy hamar azután kimegy onnan mint egy nyomorúltt ’s mint egy esztelen ember: miért azt.'* azért, hogy az öröm, mel- lyet bizonyítanak hogy ott látják ótet , nem jön igaz kívánságból arra, hogy tanulják meg az ö szájából az örökké való igazságokat, hanem egy hiúságos és szemfüles elméből, melly nem keres egyebet, hanem hogy elegettegyen magának. Az pedig, mondja tsudálatosan Sz. Ágoston, rovidséges az Istennek, hogy tárgyul szolgáljon az ember’ elméje’ hiúságának ’s szemfülességének; és abban istentelen az ember, hogy megakarja elégíteni elméjét az isten’ Fölségéuek kárával, vagy inkább, hogy az Isten’ Fölségét alávetni akarja az ó elméje’ ítéletének , a’ helyett, hogy az ellenkező rendet követné, elméjét ’s ítéletét hit által alávetvén az isten' elméjének.

A’ mi több, Heródes reményiette, hogy Krisztus Jésus valarnelly tsudát tenne jelenléteiében, és Ó azt nagy indulattal kívánta: Reményű vala hogy' valami jelt látna ó tőle lenni. (A) Más minémúsége a világ’ hitetlenségének: akarnak tsudákat látni, és a nélkül sem- mitsem akarnak hinni: Ha jeleket, es tsudákat nem láttok, nem hisztek. (B) De Krisztus Jésus, távol legyen hogy ebben az istentelen- ségnek versenyességéhez s szájaízéhez alkalmaztatná magát, az ó megkeméuykedésében hagyja, ’s megszégyeníti azt, fölfüggesztvén fo- ganatit annak az isteni erőnek, mellynek nyilván való jeleit annyi alkalmatosságokban adta, és nem akarván vesztegetni, hogy úgy mond«*

(A) Ibidem. (B) Joan. 4. 48.

J