Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 74 )

a' mit tudok, és a mire az egész Theologyia tanít engem , az az, Atyámfiái, hogy ha megvágjon nekünk az a’ szeretetünk, melly a’ törvénynek fo parantsolatja , minden más készülete nélkül a' léleknek , és szívnek , készek vagyunk mi a’ mi Istenünknek mártyri lenni, és hogy ha hibázik is nékünk valami arra, hogy a' mi Istenünknek mártyri legyünk, akár mit erezzünk mi másképen ő felőle , nints még né- künk az a’ szeretetünk, melly olly nyilván pa- rantsoltatik nékünk a’ törvényben. Azt állítják egy némellyek, hogy veszedelmes ezen föltételeket tenni; én pedig azt mondom, hogy ezek az e'képen tett föltételek véghetetien hasz- núak; miért? először azért, hogy magas adiát adnak nékünk nagyságáról az Istennek, kinek mi szolgálunk, másodszor, hogy mikor arról vagyon a’ szó hogy engedelmeskedjünk néki, nemes és jeles érzeményeket súgnak be nékünk ; végtére , hogy megalázzanak ’s megszégyenítsenek bennünket, mikor nem teszünk meg bizonyos könnyű s közönséges kötelességeket , mivel a’ szeretet olly nagy kötelességeket ád reánk.

De ezek az elmében fogadott föltételek , kétségbeesésre vihetnek. Igen is, Keresztények arra vihetnek azok; de kit? azokat, kik tulajdon magok’ erejében bíznak, és nem azokat, kik a malasztnak erejére támaszkodnak , mivel ellemben semmi nem tehetségesebb a’ mi reménységünknek megbátorítására annak a’ pa- vantsolatnak nagyságánál ’s nehézségénél; mert elég nékem tudnom, hogy az Isten kötelez engem arra, és hogy az véghetetlenűl fölűlhalad mindent, a’ mit én önnön magamtól tehetek, hogy bizonyos legyek abban, hogy az Isten, ki igaz, tsalhatatianúl fog adni nékem ahoz, a’