Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
C 71 ) egyátaijában minden parantsolatokra , akár természetiekre, akár a'keresztényi törvényben kitéve lévőkre, hanem még minden tanátsokat is köll néki föltétel alatt bevenni; mondom, föltétel alatt, vegyétek jól észre, ha tetszik, azt a’ szót; ollyképen , hogy ha szükséges volna, az Istenhez való szeretetemnek megmutására , megtennem azt, a’ mi az evangyéliomi tanátsok- ban sanyargató , nagyobban megalázó , a’ természettel’s tulajdon szeretettel nagyobban ellenkező, egyedül e' tselekedetnek erejében: szeretem én az Istent, kész legyek mindent megtenni ,’s mindent szenvedni. INe gondoljátok, hogy ez a* gondolat, noha föltétel alatt való, merő tsúfos képzelet Jegyen, semmi nem valóságosabb annál; miérté azért, hogy, a’ mint hogy nints az az evangyéliomi tanáts, meliy ne lehessen, és e- zer alkalmatosságokban ne legyen parantsolattá nékem, szükséges, hogy az Istennek szeretete tegyen engem, legalább szokásból, olly készületbe, mellyben köllene lennem, bírnom, ha azokban a’ környűi állásokban lennék : a’képen, azért hogy én szeretem az Istent, nem vagyok köteles elhagyni a’ világot, se’ a’ magányosságot választani magamnak; hanem köteles vagyok elkészülve lenni mind eggyikére mind másikára , mert az én erőtlenségem ollyan lehetne, hogy a’ világ nyilvánságosan kószál lenne az én ártatlanságomnak , és nem lenne e’ magányosságnál egyéb a’ mi megoltalmazhasson engem. Ellenemondanom az éu javaimnak, az Krisztus Jésus’ tanításában tsak merő tanáts; de késznek lennem ellenemondani azoknak, az erős parantsolat; mert a’ tapasztalás meggyőzhetne engem, hogy nem lehet nékem azokat megtartanom, a’ nélkül, hogy hozzá ne ragaszkodjak
