Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

C 60 )

tol, olly elhibázhatatlanúl elveszti a szeretetett nem külömben nints része a’ dütsoségnek örökségében , végtére nem kevesebbé kárhoztatás- nak tárgya, mint ha azt minden ö részeiben megszegte volna. És azért, én Istenem, mon- dá Sz. Bernárd Apátur , elmélkedvén ez igazság fölött, semmi okom nintsen panaszolkodnom , mint ha a te szeretetednek törvénye igen terhes iga volna; mert vagyon-é elleniben valami igazságosabb annál a’ törvénynél ? és ha én azt kárhoztatnám, nem-é önnön magamat kárhoztatnám, mivel tsak halandó ember lévén, azt állítom mindazáltal, hogy jussom vagyon arra, hogy ugyan azt a’ hívséget kívánjam az én jó barátimtól? Ha egy közülük nem szolgált volna nékem valamelly nagy értékű dologban , ha ellenem támadott volna, ha niegbötstelení- tett volna, ha megbántott volna, noha minden más dologban fedhetetlen legyen ö reám való nézve, akkor nem tekintem én ótet többé mint jó barátomat, és azt hozom be, hogy Ő annak a’ közönséges szeretetnek kötelességét sem teszi meg nékem, mellyel az Emberek egymásnak tartoznak. De tsak ebben az egy tzikelyben bántott meg ó engem? semmi az, elég az nékem arra hogy megtudjam, hogy Ó nem szeret engem , mert ha igazán és álhatatosan szeretne engem , olly készülettel volna hozzám , hogy megsajnálna mindenben, és nem sértene meg semmiben engem. E'képen értem én azt, ó én Istenem; és ha e’képen ítélek a’ felől a’ tulajdon magam’ dolgában, miért fogok ítélni másképen midőn az én Teremtőmuek ’s legföljebb való Uramnak ügyeiről vagyon a’ szó? Miért, mikor történik egy lépést tennem a’ te parantsolatid ellen , és a' te tiszteletednek kárával , ámbár mcliy fedhetetlen legyek én má^