Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 43 )

yetkezésiben : de messzeüzni ugyan azon hagyományokat, és igen szoros értelemben, és az i- gazságnak határin túl terjeszteni ki azokat, az egy kiiktatás, mellyet egyenloképen köll kerülnünk : mondani, ez nem vétek, mikor az valóban az, az az üdvözségnek veszedelmes tévelygés; de mondani, ez vétek, mikor az nem. az, az más egy talán még károssabb tévelygés. Nem mái dolog az , hogy ellenektámad- tak azoknak, kik igen tág állítások által minden embert üdvözíteni akarták ; de az sem mái dolog , hogy kárhoztatták azokat, kik az ó állítási k o á. k mértékletlen keménysége által minden embert kitették annak, hogy kétségbeesnének. Több tizennégy esztendők’ századinál , hogy Tertullianus szemekre vetette a' Katholikusok- nak az ő erkölcsitudományok’ tágulását ; de annak is több tizen négy esztendők’ Századinál, hogy Tertuljiánusnak szemére vettetett az az ö végső ’s mértek nélkül való keménysége, melly végtére eretnekségre vezette őtet. Szükséges a’ középszert tartani, és midőn a’ léleknek kárhoztatásáról vagy megigazlásáról vagyon a’ szó, nem köll az embernek se’ igen lágynak se’ igen keménynek, hanem böltsnek , és a’ hit- regulái szerént böltsnek lenni.

Ezt pedig ^zért mondom nektek, Keresztények, hogy beszélleni akarván e’ beszédben az isteni tiszteletnek fundamentomúl szolgáló igazságok közül eggyikéről , félnem köllene attól, hogy megelőzöttek ne legyetek ti vagy a’ felől, hogy én öregbitem a’ ti kötelességiteket, vagy a’ felől, hogy megkisebbítem azokat, kettős vég- sőség ez, mellytől Őriznem köll magamat; és azért semmit nem fogok én mondani, a’ mi közönségesen bévéve ne legyen, semmit, a’ mi nyilván való ’s vitathatatlan ne legyen, semmit,