Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 33 )

sterségében, azt akarom, hogy megismerje természetemnek mivoltát, és tudjon meggyógyítani engem t az elég nékem: ha tehát találok egy isteni igének szolgáját, a’ ki engem építsen a’ ki bényomást tegyen rajtam , a’ kinek az az ajándéka legyen, hogy szívemet megindítsa, a1 ki engem foganatosabban s erősebben von az Istenhez, a’ mellett köll nékem megmaradnom; az , az az ember, a’ kit az Istenén hozzám küldött hogy tudtomra adja az Ő akaratit, az az ó Követe én hozzám ; ne legyen bár egyéb- aránt néki semmi természet’ ajándéka, megindít ö engem, megtérít ó engem, elég az; haí- gatván ótet , halgatom magát az Istent és hal- gatván az Istent az ő szolgájában , az a’ boldogságom, hogy a’ leghathatósbb malasztokafc magamra vonom , és megőrizem magamat attól a’ halálos megkeménykedéstól , ’s attól a’ kárhoztatástól , rnellyre vezet megátalkodott egy ellentállás az Isten igéjének, a’ mint megfogjuk látni a' harmadik részben.

HARMADIK RÉSZ.

Vágynak olly dolgok, mellyeknek használása ollyképen hasznos mi nékünk, hogy következés nélkül ’s veszedelem haszontalonokká lehetnek.; de vágynak mások, mellyek , mihelyest nékünk haszontalanokká lesznek, boldogtalan egy eset által károsokká lesznek mi nékünk. Az élelmek, és az orvosságok olly természetűek; ha én hasznát nem érzem az élelmeknek, méreggé válnak a- zpk én nékem, és az orvosság megöl engem, mihelyest nem mívelődik bennem gyógyításom* ra. Úgy vagyon a’ dolog az Isten’ igéje felől: az a’ malasztnak rendében eredete az életnek, de mikor az nem ád életet, szükségképen halált Nagy Böjti IV. Könyv. C