Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( iBo )

személyeknek gonosz birságlási, és a középszerűeknek messzeúzött dítséreti; onnan a’gyűlöletes másoknak elejébe tevési ezeknek, és az igazságtalan kirekesztési amazoknak.

Semmi nem közönségesebb annál , kedves Halgatóim ; és nem tapasztaltátok-é talán ezerszer ti azt önnön magatok ? Jegyen egy ember a’ mi részünkre , vagy járjon hasznunkban , hogy Ötét derék embernek mondjuk, attól fogva elhitetjük magunkkal, hogy sokat ér ö ; minden más ok nélkül ezen kívül, a mi bötsünk szerént alkalmatos Ö mindenre , ’s tehetséges mindenre : ebemben , idegenítsen el tőle bennünket a’ haszon , ha hiszünk magunknak ; nem látunk mi ö benne többé semmit egyebet, hanem megvetendöt; az a haszonvételre való természeti indulat jelenné teszi nekünk azt ol- lyannak, a’ minőnek akarjuk lenni ötét, meghamisítja nekünk Ötét, békendőzi nekünk étet, eltitkolja nekünk a’tökélletességeket, mellyek ö benne vágynak, és látatja velünk a’ hibákat, méllyek Hintsenek ö benne, szint annyi kü- lömbíéle mincműségek alatt ábrázolja le nekünk ötét, a’ mennyi külömbféle színek vágynak a’ haszonban, melly mívelódtet velünk. Miképen ítélünk mi kivált egy ellenségünk felől? magára vonta ö a' mi gyúlölségünket, elég az; avval, haszontalanéi! tenne ő tsudákat, az 6 tsudái is nem egyébre szolgálnának , hanem hogy-gyűlöletesebbé tegyék, ’s gyűlöletesebbnek látszatassa nékünk ötét; haszontalanul bírna ö minden jó erköltsökkel, az ö legfényesebb jó erköltsi rósz erköltsöknek színét veszik föl a’ mi képzelésünkben : ha ö ahétatos, képmutatásról vádoljuk ötét.; ha nem az,' gyanúságba vészük ötét az istentelenség felől: ha ő alázatos* mint gyávaságot tekintjük az ő alázatosságát $