Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

ja velünk a’ mi az övé , és melly a mi ítéletink- ben minden hajlandóságtól ’s minden természeti indúiattól megment bennünket. Ám Dávid nem akarta , hogy e’ két dolgok elválasztassanak valaha , és azt a’ regulát tette ó elejébe magának : Uram, mondá Ó, tettem én ítéleteket, de azok az ítéletek igazsággal tellye- sek voltának; ne hagyjál el tehát engem, ó én Istenem, az én rágalmazóim’ gonoszságának. (A) Azomban, Keresztének, egy a’ rendetlenségek közül , mellyekbe esnek még azok , a’ kik az Ö felebarátjukat ítélik , az igazságnak s tökélletességnek hibája ; ítélnek ók az ó szívüknek kívánság! szerént, és nem az eíméjeknek világossági szerént; ítélnek ók megelőzésből, ítélnek ők idegenségból, ítélnek ők boszúság- bői, ítélnek ok magok’ haszna végett, ítélnek ők ezer más indítóokokból , rnellyek a legépebb s legigazságosabb okosságot is megvesztegetik. Állapodjunk meg a’ haszonvételnél, melly magában foglalja mind azokat. A' Fari- saeusok nem akarták megismerni Krisztus Jé- sust; miért? azért, hogy ók feles, cs nagyravágyódó emberek voltak , és féltették az urasá- got, mellyet nyertek, vagy inkább hamisai! gyakorlottak a’ nép között. Mihelyest megjelent az Isten’ Fia, úgy tekintették ótet mint az ő szándékiknak akadályát, mint az ő képmutatásoknak ellenségét, mint az ó vallásoknak elrontóját, és azért hasznokban járó dolognak tartották legyalázni ’s elveszteni ótet: olJyan volt az eredetek minden ítéleteknek, mellyeket formáltak az ő személye s tsudamívei ellen. A hitelessége annak az Ember Istennek alkalmatlan volt ó nékik. Nem köllött több arra, hogy

— ( 173 ) —

(A) Psal. 118. 121.