Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 17» )

arról. Valóban, mikor Magdolna drága kéneteket öntött ki a’ világ’ Üdvözítőjének lábaira, azt ö istenifélelemnek indításából tselekedte, és sz Apostolok tékozlásról vádolták ötét. Maga a’ világ’ Üdvözítője megszenvedte maga mellett a’ bűnösöket, hogy az Istenhez vonja Őket, és fi Farisaeusok gyanúságba vették Őket, hogy rósz szövetkezéseket tart velek. Látjuk, folytatja Sz. Ágoston, ugyan azon tselekedeteket dítsértetni, es kárhoztattatni a’ Sz. Lélek által a’ szándékoknak küiömbsége szerént. Fáraó elviselhetetlen dolgokkal elnyomja az Izraelitákat, és Moyses elveszti azoknak egy részét a’ pusztában még rettenetesebb büntetések által: de az eggyikben az uralkodásnak lelke volt az, a’ mi fölfúvta Őtet , a' másikban pedig az isteni tisztelethez való buzgóság , melly lelkesítette őtet. Az istentelenek szentségtöréseket követtek el megölvén a’ Prófétákat, a’ Próféták pedig áldozatot tettek az Istennek, kiirtván az istenteleneket. Maga az Isten, szint’ úgy mint Júdás, általadta Krisztus Jésust a* Zsidóknak; de az Isten áltaíadván a’ Fiát, kimutatta az Ő irgalmasságát , Júdás pedig , elárulván az Ő Mesterét, legundokabb hitetlenségben bűnösé tette magát. Mit tanúlunk abból? ah! Atyám- íiai, tanít az minket, hogy az emberek’ szán- déki adják meg a’ formát az ő tseiekedetiknek , és hogy azok a’ szándékok másképen is nem lévén tudva valók másnak, hanem tsak az Istennek, kt a gondolatoknak, és a szíu igyehe- zetine/i meg választója, (A) ámbár melly megvilágosodottak lehessünk mi , végső vakmerőség azokat megkülömböztetni akarnunk. Miért te, ki engem ítélsz, két szándékok közű!, mei( AJ Hebr. 4.12.