Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d

( 166 )

estieknek is. (A) Megvallom , ha>gy az Isten, hogy zabolán tartsa ókét, engedi azt az igazságtalan szabadságot, mellyet az emberek vesznek magoknak azoknak birságlására, az jó 6 nékik, de jaj annak, a' ki által lesz meg az a’ jó, mivel hogy az egy azon jovak közül, mei- Jyeket az Isten az ő böltseségének rendelése által legnagyobb rosszakból vesz ki, és mivel ó hozzá nem segíthet megjobbításához az egy- gyiknek a’ nélkül, hogy el ne fordítsa, s rendetlenségbe ne hozza a’ másikat.

Itten köll tehát, Keresztények, magunkhoz alkalmaztatnunk ezt az Isten’ Fia’ befejezését: /Ve ítéljetek, és nem ítéltettek. (B) Igaz- é az, Uram, kérdezi Sz. Bernárd, hogy az e- gj^edúl megszabadíthat minket a te rettentő ’s meghajthatatlan ítéletedtől ? vagy inkább, igaz- é az, hogy elég az arra , hogy bizodalmasan jelenjünk meg a’ te imádandó ítélószéked előtt? Mit? abban az ítéletben, melly megreszketteti a’ Szenteket , és mellynek egyedül az adiája íeghalálosabb rettegéseket okozott Hilárionnak ’s Jerónymosnak ; abban az ítéletben , a’ hol a’ szent helynek szoros méroserpenyójében köll megfontoítatnunk, nem lesz semmi rettenetes nekünk, és tsak rajtunk fog állani, hogy ezt a’ törvényt megtartván ne féljünk többé a’ te igazságodnak végezésitól? Panaszolkodjunk azután a’ mi Istenünknek keménysége felól, és midón maga Krisztus Jésus kezesünk az ígéretért , mellyet ó teszen mi nékünk, ieszünk-é m? önnön magunknak olly ellenségi, hogy annak minden gyümölcsét eiveszejtsük ? Folytassuk tovább ; ítélnek az emberek nem tsak hatalmasság nélkül , hanem még tudomány néi(A) I. Pét. 2. lg. (B) Luc. 6. 37.