Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 4. könyv (Pest, 1814) - 10.047d
C 136 ) lág' Üdvözítője soha nem fogja az élőket és holtakat ítélni egyébként, hanem az arra vett en- gedeiemnek erejében: Az Atya minden ítéletet a Fiának adta; (A) valamint hogy a’ Főpapnak dütsőséges minémüségét nem vette önnön magától , úgy a’ Bírónak minémüségét sem tulajdonította magának ; hogy ő akart, ■vagy hogy helyesebben mondjam, hogy köllött néki különösen hívattatnia arra a’ nagy értékű szolgálatra, és hogy az isteni hívás nélkül, ámbár Ö nagy , bölts, és szent , soha semmiképen nem gyakorolná azt; e’képen beszéli ö önnön maga a’ felől a’ Szentírásban. És onnan, kedves Halgatóim, kiveszek én meggyőzhetet- len egy bizonyítást a’ vakmerő ítéletekkel való visszaélés ellen ; mert mit tselekszünk mi , mikor annak a’ regulának megvetésével szabadságot adunk magunknak a’ felebarátunknak megítélésére? fortélyoskodunk mi az Istennek hatalmassága ellen , igyekezünk fölülhalladni az Ő jussait, adunk, vagy kívánunk adni magunknak hatalmat , mellyet Ő magának hátratartott, és melly tulajdon ö néki: a' mit Krisztus Jésus nem egyébként, hanem mint az ő mennyei Attyától küldetett fog tselekedni, mi azt magunk' fejétől tselekszük; a’ mit az Isten ő néki, mint Fiának, privilégyiom által engedett, azt mi büntetetlenül ’s törvénytelenül bírjuk. És azaz első állítás, Sz. Pál’tanítása szerént, melly fölött fundáltatik többnyire az emberek’ ítéletinek vakmerősége : mert ki vagy te , mondá az a nagy Apostol, hogy ítéljed, 's kárhoztassad más' szolgáját? (B) Ha elesik-é vagy áll, nem téged illet azt visgálni, azt illeti az, a’ kitől ő függ, és a’ ki, mint Ura, az ő Bírája; az az, (Aj Joan. 3. 22» (B) Rom, 14,4.
