Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 100 )

emberek, mint sem hogy az őgyalázatos természeti induíatiknak kedvező Istennek ismerjék Ó- tet. Nen , nem, mondja ó a’ Szent írásban, nem teszek én többé a’ ti Isíenetek , és dütso- ségnek is fogom tartani , hogy megszűnők az lenni: kívánni fogtok ti nem ismérni többé engem, és én kívánni fogok nem ismértetni többé ti tőletek, mivel az utálatosságnak állapotában , mellybe hozott benneteket a' bűn, a' melly isrnéretetek leendene még én felőlem, nem egyéb volna, hanem az én szentségem’ sérelmének szerzeléke : de emlékezzetek meg arról is , hogy annak a’ felejdékenységnek a’ ti gonoszságtok' tetőzetének köll lenni, és hogy ő abból, ez élettől fogva is, legrettenetesbb büntetést fog tsinálni.

Valóban, Keresztények , vagyon-é valami a’ pokolnak setétségében iszonyúabb annál a' vakságnál? Vagyon a pokolnak setétsége, i- gaz az; de ugyan az a' hit, melly engem arra tanít,tanít másutt arra is,hogy aztsak külső setét- ség : Vessétek ötét a külső setétségre. (A) a vak kívánatosságnak setétsége pedig az emberben bérekesztett, és hogy úgymondjam, ősz- vehúzott setétség, és olly belső az embernek, mint az ember Önnön magának. Az ördögök a’ setétségnek ’s homályosságnak lakóhelyében vágynak ; de ők is megvagynak töltve világossággal ; mert soha nem fogták meg ők jobban , sem azt , hogy mitsoda az Isten, a’ kinek bosszúálló kezét érzik; sem azt, hogy mitsoda a'bún, a’ mellynek örökkön való büntetését szenvedik; sem azt, hogy mi- tsodák ók önnön magok, és mi végre teremtettek ők. Ok tehát külsőképen sötétségtől

(A; Matth. 22. \2r