Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( 7i ) —

Bözné nékem , az az , hogy olly megindító igazság olly kévésé indít meg minket, és hogy azok között, a’ kiknek én beszéllek , vágynak falán ollyak, a’ kik attól még soha jól meg nem indíttattak; a’ mi engem elrémít, az az* hogy olly kényesek , olly önnön magunknak szeretői, a’ fájdalomra olly érzékenyek lévén* az a’ tűz , mdlyet az Isten’ haraga gyújt meg a’ mi gonosz tételűiknek megbüntetésére, tsak leggyengébb benyomásokat tészen mi rajtunk; a’ mi engem elrémit, a% az, hogy nem lehetvén n^m tudnunk, hogy az Istennek elvesztése a’ mi legföljebb való rosszunk, és hogy az as pokolban helyre bozathatatlan , elvesztése Istennek az általunk, ez életben tett akartva való elvesztéstől függ, szabadon reá állunk miniden nap, hogy elveszejtsifk ótet; hogy mi Őtet nyughatatlanság nélkül, ’s bán^t nélkül elveszt* jük, hogy mi otet gyakorta örömmel is elvesztjük, és hogy minden vesztések közül, méllyé- két a világban teszünk, avval legkevesebbet gondolunk; a' mi engem elrémjt az az, hogy ugyan az a’ hit, rnelly mondja nekünk, hogy vagyon pojsol, a’ hol a’ lélek ég, és a hol megfosztatik az Istentől, még ^zt is mondja, hogy egyedül egy bűn mind eggyikének mind másikának kitészen minket; hogy az istennek, annak megbüntetésére , nintsen kissebb boszú- állása annál mind eggyikénél mind másikánál , és hogy mipd az által a’ bpn, és a’ leghalálosabb bűn, mi köztünk az iffjúság által kimenthető gyarlóságnak , játéknak * nyájasságnak, eszességnek , ’s szép indulatnak mondatik. Qs- tobaság-é az, meggondolatlanság-é az, dühös* ség-é az, bübájolás-é az? hiszük-é azt a’ fon- damentomúl szolgáló ágozatját a’Kereszténységnek , vagy nem hiszük? ha liiszük > hol az o*