Bourdaloue, Louis (S.J.): Tisztelendő páter Bourdaloue Lajosnak prédikátziói. 3. könyv (Pest, 1814) - 10.047c

( <56 )

való tellyes elválasztásnál. Valóban, Keresztények, e’ három gondolatok, mellyek a’ kár- hozottnak mindenkor jelen lesznek : az Isten nem enyim többé, és én nem vagyok ó érette többé; az Isten nints én bennem se’ én velem többé, és én nem vagyok ö benne, se’ ö vele többé; e’ három gyötrelmes gond latok nem lesznek-e tehetségesek arra, hogy az o pokolét tegyék? Az pedig meg fog igazodni, ’s befog tellyesedni szint’ annyi teremtéseken , a* mennyit kárhoztatni fog az Isten. Mihelyest ki fogja mondani az Isten egy léleknek azt a’ rettentő szententziát, Menj el, megfogja Ö fosztani magát, hogy úgy mondjam, minden ö reá lévő jussaitól, azokon kívól, mellyeket az ó Uraságának szüksége nem engedendi elidegeníteni néki; és az a’ lélek, ha még e képen is szólhatok , maga is elfogja veszteni minden Istenre lévő jussait: nem tsak o bírására méltatlan lélek , hanem méltatlan arra is, hogy maga az övé legyen. Az Isten elfogja verni magától otet, szenvedjétek meg ezt a’ mondást , és ö elfogja verni magától az Istent; és ebben a’ viszont való elválásban föl fogja ó találni boldogtalanságának bétellyesédését. Az az Isten’ elvesztésének rettenetes titka már ez élettől fogva kezdődik a bűnösök’ személyében; az Isten és a’ lélek a’ bűn által elválnak egy mástól, és elválnak egy mástól annyira szinte’, hogy ellene mondanak egy másnak : Hívjad a nevet: l\lem én népem; (A) Próféta, monda az Isten, ne híjad többé azt a népet én népemnek , megszűnt ö az lenni, éz a’ minéműség, mellyel köll ennek utána adnod néki, az az, hogy nem az ó többé. Az o neve ’s minéinű(A) Osae. 1. 9,